"A szelektív hulladékgyûjtésrõl szeretnénk beszélni a nagyoknak" – mondta Égetõ tanár úr a telefonban. "Öko-iskola vagyunk és ez egy feladat a tanulóink számára" – hangzott az érvelés a szokatlan kéréshez. Megérkeztek és munkához láttak.
Mi a hulladék? Mi a szelektálás? Láttatok már színes konténereket, tudjátok, melyikbe mi való? – záporoztak a kérdések és az óvodások nem maradtak adósok a válaszokkal. Csak mi felnõttek gondoljuk úgy sokszor, hogy ezt még nem érthetik, mert számukra mást jelent a "veszélyes" szó, az újrahasznosítás pedig valami megfoghatatlan dolog. De tudták.
Tudták, hogy az elhasznált elemekbõl sav folyik – mert az óvodának van elemgyûjtõje. Tudták, hogy a mûanyagot a sárga konténerbe kell dobni, mert a szüleikkel már sokszor megtették. Az sem volt ismeretlen, hogy a papírból újra papírt lehet gyártani.
A "kerisek" képeket, feladatlapokat is hoztak magukkal, hogy jól be is lehessen gyakorolni mindazt, amirõl beszélgettek. Az is jól ment – nagyon ügyesek voltak ma a Szélkakasos ovisok, nemsokára õk is iskolások lesznek!