1942. január 25-én az Erdõs Szállóban a németajkú magyarok kezdeményezésére Dr. Perczel Béla, Bauer József, Lehmann István, Dr. Krasznay István, Gömbös Miklós, Kunszt Henrik és Tomka Gusztáv szervezésében alakult meg a „Hûséggel a Hazához” mozgalom. Fellegvára a bonyhádi gimnázium lett.

„Nekünk csak hazánk van, magyar haza, mely védelmet, otthont ad.” (Bauer József)

A tagjai a Volksbund ellensúlyozására, nemzeti identitású és anyanyelvük feladására is készek voltak a magyar hazához ragaszkodni. A "Hûséggel a Hazáért" Mozgalom Nyilatkozata 1930-ban jelent meg.

Hûséggel a hazáért

Nyilatkozat

"Mint szemtanúi azon mozgalomnak, mely már a napilapok tárgyát is képezi, és amelyet sem kívánatosnak, sem pedig áldásosnak nem ítélhetünk, nemzeti érzéseinktõl indíttatva az alábbi nyilatkozatot kívánjuk nyilvánosságra hozni: õseink szabad akaratukból vándoroltak ide és önként választották MAGYARORSZÁGOT HAZÁJUKNAK.
A magyar nemzet két évszázadon át barátságosan bánt velünk és sem bennünket, sem elõdeinket nem nyomta el. A javakból ugyanúgy részesedtünk, mint magyar testvéreink.
Kossuth és nagyatádi földreformja idején a fölaprózott közép-és nagybirtokok akadálytalanul kerültek a birtokunkba. Felekezeti iskoláink és templomaink állami támogatásban részesültek, szabadon dönthettek az oktatás nyelvérõl és már valamennyi középiskola 1. osztályától kezdve tanítják a német irodalmat és nyelvet. Soha nem akadályoztattunk meg anyanyelvünk használatában, német dalaink éneklésében, népviseletünk és hagyományaink ápolásában. Könyvtárainkban és olvasóköreinkben folyamatosan ápolhattuk népi kultúránkat, valamint gazdasági és kulturális elõadásokat hallgathattunk meg.A hivatalokban és intézményekben – amennyiben nem tudunk magyarul – szívesen hallgattak meg bennünket az anyanyelvünkön, errõl egyébiránt a törvény rendelkezik, mármint hogy a hivatalokban a magyar nyelv mellett kisegítésül a német nyelvet is használhatják. Szabadon jelenhettek meg újságaink. Soha senki nem akart minket erõszakkal asszimilálni és nyelvterületünk – amint ezt Graz Gusztáv is kiemeli – inkább növekedett, mintsem csökkent. Testvéreink, akik felsõbb iskolákat végeztek, még a legmagasabb méltóságokat is minden további nélkül elérhették. Válhatott belõlük püspök, tábornok, kúriai bíró, országgyûlési képviselõ, egyetemi professzor és miniszter. Anyanyelvük, származásuk és nemzetiségük sem kisebb, sem magasabb hivatalok betöltésénél nem jelentett hátrányt a számukra. Iparosainkat, munkásainkat és kereskedõinket az országban mindenütt szívesen fogadták. A magyar ember a honi németet barátjának (komájának) és testvérének tekintette és annak is nevezte, mivel németségünkben nem nemzetiséget látott, hanem németül beszélõ magyarokat. És ez az, amire a jelenben és a jövõben is törekszünk. 

Nekünk csupán egy hazánk van és ez Magyarország. A mi nemzeti színeink a piros – fehér – zöld. Ezért a hazáért és ezekért a színekért áldoztunk vérünket 1848-ban, értünk harcoltunk magyar testvéreinkkel vállvetve a világháborúban és miattuk vérzik szívünk a kegyetlen trianoni ítélet óta. Egyetlen idegen állam felé sem kacsintgatunk, mivel a történelmi Magyarország szerves része vagyunk és eszményeink hajszálra megegyeznek a magyar nemzetével. Nem akarunk nemzetiség lenni, amely egyéni céljait követi, hanem továbbra is az immár 200 esztendeje tartó testvéri viszonyban kívánunk együtt élni, a magyarul beszélõ magyarsággal és ebben még a trianoni jogszabályok sem tudnak megakadályozni bennünket. Ugyanis az elszakítottak, az akaratuk ellenére elrabolt nemzetiségek egészen más helyzetben vannak, mint mi, akik önként választottuk sorsunkat és ezt a lépésünket még soha nem bántuk meg 200 év óta.   Az elraboltaknak magától értetõdõ joga, hogy különleges jogszabályokkal védekezzenek a rablók mohósága és brutalitása ellen. Joguk van ahhoz, hogy õshazájuk után vágyakozzanak és az 1000 éves anya arcát hûségesen megõrizzék szívükben. Tõlük egyelõre csak azt lehet megkövetelni, hogy  tisztességes és magukat alárendelõ állampolgárokká váljanak, az adóikat megfizessék, az állam törvényeit pedig kövessék. És ha majd 200 éven át olyan bánásmódban részesülnek, amilyen nekik a magyaroknál jutott, akkor – és csak akkor –  lehet elvárni tõlük, hogy jó hazafiak is legyenek. Addig azonban nem. És ennyi idõ elteltével – reméljük – ez az elvárás már egyáltalán nem lesz idõszerû!

Mi tehát tiltakozunk Bleyer és Gündisch újabb politikája ellen, hogy fel akarnak szabadítani bennünket, hogy új jogokat követelnek számunkra  és ilyen módon a 200 éves jó viszony megromlását idézzék elõ. Ez a mozgalom nem alulról indult!Mi nem kérünk és követelünk semmit szegény, beteg anyánktól, a magyar hazától, ahogyan ezt a lelkiismeretlen és elzüllött gyermekek tenni szokták; ellenben szeretnénk fenntartani a régi viszonyokat és állapotokat, amelyek lehetõvé tették, hogy megtartsuk anyanyelvünket, ápoljuk népi kultúránkat, szabadon fejlõdhessünk és mindenütt az országban szabadon érvényesülhessünk, mivel a magyar társadalom bennünk testvéreket és egyenrangú hazafiakat látott. Egy szélsõséges politika ezzel szemben kész ezt a bizalmat alapjaiban megrendíteni. A Bánát felõl, Csonka- Magyarország határain át a Herczeg Ferenc-i svábok jajkiáltása hallatszik – Rákóczi cipszereit könnyekig meghatja, ha a rádióban a magyar himnusz hangjaira ismernek rá, még a magyarokat kevésbé szívlelõ szászok is könnyes szemmel tekintenek a régi hazára, mindannyian elátkozzák 1918 vándormadarait. Csak mi: Perczel Mór és Kossuth katonái –  csak mi lennénk mind közül a legrosszabbak? Csupán mi lennénk azok, akik fenyegetett és bilincsbe vert szeretett anyánkat, a hazánkat meg akarnánk zsarolni? Nem! Magyarul beszélõ testvéreinknek továbbra is bátran, õszintén és tiszta lelkiismerettel akarunk a szemükbe nézni.A szélsõséges irányzat vezetõit ezennel felszólítjuk, hogy ne akarjanak bennünket felszabadítani – hiszen szabadok voltunk és szabadok vagyunk,  – hanem a saját otthonunkban, a megszállt területeken lássanak munkához, ott valósítsák meg testvéreink felszabadítását a herczegi „Hét sváb” szellemében.

Mindaz, amit itt felsoroltunk és taglaltunk, spontán megnyilvánuló és elementáris erõvel feltörõ hazafias érzületünk parancsára történt, magyar hazánkért, nemzetünkért, szeretett anyánkért. Ezennel felszólítjuk az országban valamennyi hazafiasan gondolkodó és érzõ felebarátunkat, hogy aláírásukkal csatlakozzanak hozzánk."